Kapcsolat

Keleti Városrészi Óvoda

Eszperantó utcai Tagóvodája

7628 Pécs, Eszperantó utca 8.

Tel.: 72/230-061

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Alapítvány

 

 

Jelenlegi állapotában 1981 novembere óta, 30 éve működik óvodánk. Ebből az alkalomból indítjuk el ezt a sorozatot Oláh Imréné, Csiri óvó néni Az óvodám története című, 2001-ben íródott dolgozatának felhasználásával.

Én magam ebben az óvodában nevelkedtem 2 évig és 1982 óta dolgozom itt óvónőként. Nagyon sok szép emlékem van, hisz életem legnagyobb részét itt töltöttem. Itt voltam gyermek, édesanya és itt éltem át szakmai sikereimet.

Szívesen vennénk, ha megosztanátok velünk emlékeiteket, képeket, történeteket, melyek az óvodához kötődnek.

Kérem, hogy a megjelenésre szánt írásokat az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre küldjétek.

Lakiné Kóczián Gyöngyi

Gyöngyi óvó néni

 

IX. rész

 AZ ÓVODA MINDENNAPI ÉLETÉBŐL

 

1997 nyarától kezdtem el dolgozni ebben az óvodában, így az én óvónői munkám is beleszövődik már ebbe a ciklusba.

1981-ben, öt év szünet után indult meg újból az óvodai élet itt a faluban. A korábbi óvodában országos szintű oktató-nevelő munka folyt itt. Egy óvónő igazi elhivatottsággal, megszállottsággal végezte munkáját több mint két évtizeden át. Ezt az igazi pedagógiai munkát nem felejtették el a falu lakói. Új óvodánk megnyitásakor számtalanszor idézték, emlegették tevékenységét, melyet az itt dolgozó óvónők is ismerték és tiszteletben tartottak.

Az óvónők 1989-ben, egy innovációs pályázatban fektették le gondolataikat, feladataikat és terveiket. Megállapították, hogy a munkát folytatni kell, és a korábbi munka színvonala kötelezi őket. Nem maradhattak le elődjüktől és ennek felismerése adta az igazi lendületet a munkájukhoz.

A szülők által legtöbbet emlegetett régi szép emlékek az ünnepélyek voltak. Folyamatosan felfedezték, hogy ünnepélyeink eseménynek számítanak a faluban. Eljönnek a szülők és a szomszédok is, és azok az emberek is számon tartják, akiknek nincs is óvodás gyermekük. Szabolcsfalu már régóta a városhoz tartozik, de megőrizte azt a csodálatos tulajdonságát, hogy érdeklődnek az emberek egymás iránt és a faluban történő események iránt. Ide még nem tört be a nagyvárosi „elidegenedés”.

Ennek felismerése adta az innováció első területét. Felismerték, hogyha megnyerik a szülőket maguknak ezen a területen, akkor elnyerik segítő szándékukat, szeretetüket. A falu népe, a gyermekek és az óvoda tantestülete értékeket áshat ki az együttműködésből.

Feladatként tűzték ki a megújulást az ünnepélyek területén, a Télapó, a Farsang és a Gyereknap megrendezésében. A hagyományokra épülve, új tartalommal kibővítve tették tartalmasabbá ezeket az ünnepélyeket, a gyerekek érzelmi, értelmi és közösségi nevelése céljából. 1984-től a Télapó érkezését, várását mesébe ágyazták. Olyan körülményt, „színházat” varázsoltak, ahol a felnőtt dolgozók (óvó nénik, dajka nénik) együtt játszották a gyerekeknek a mesét, és ebbe a „világba” érkezett a Télapó. A gyerekek is megajándékozták a Télapót saját rajzaikkal, énekeltek, verset mondtak neki, és végül beszélgettek vele.

A Farsang alkalmából az első időkben a nagycsoportosok mesejátékokat dramatizáltak. Ehhez készültek a jelmezek, amelyek egyben a farsangi öltözetek is voltak. A későbbiekben a szülőkkel együtt összevonva vagy csoportonként megtartva zajlottak ezek az események. A jelmezek csoportonként közösen vagy egyénenként készültek a szülők segítségével. A műsor tovább bővült énekes zenés és irodalmi műsorral, valamint játékos, tréfás vetélkedőkkel.

A Gyermeknap és Majális együttesen megtartva mind a mai napig nagyszabású rendezvény lett. Szombati napra téve kora délutántól estébe nyúló kulturális és szórakoztató programmá alakult. Az egész óvoda szülői-, és gyermekközössége meghívott vendég erre a rendezvényre. Minden évben egyre többen jönnek el, sőt a volt óvodásaink és azok szülei is visszalátogatnak. Ezeken a programokon együtt játszanak, versenyeznek a szülők, a gyerekek és az óvónők. Lehetőség nyílik itt a szülőkkel való kötetlen beszélgetésekre is. Ez a hagyomány a mai napig él, az évek folyamán a szülők a szervezésből is kiveszik részüket. Az ezen alkalmakkor befolyó adományokból udvari játékok felújítását lehetett megvalósítani. Az említettek után megújult a karácsony, az anyák napja, az évzáró és a nagyok búcsúztatása, korábban hagyományos ünneplése is.

1986-tól kiemelten és elmélyülten az anyanyelvi-kommunikációs nevelés került előtérbe. Az óvónők tanfolyamon vettek részt e témában, térségi munkaközösséget szerveztek és bázisóvodaként működtek tovább. Kiállítást szerveztek az óvónők által készített anyanyelvi játékokból. Írásbeli anyagban foglalták össze az óvónők feladatait az anyanyelvi és kommunikációs nevelés területén. Irodalmi anyagot és anyanyelvi játékokat gyűjtöttek hozzá.

1994-től az óvoda környezeti adottsága késztette az óvónőket az önművelődésre és fejlesztésre: a környezetismeret és a környezetvédelem témakörében. A vezető helyettes óvónő intenzív tanfolyamon vett részt Budapesten, majd kidolgozta csoportjának a környezeti nevelés és környezetvédelmi nevelés lehetőségeit, tématervét. Ugyanebben az időszakban az óvoda vezetőjét megválasztották a helyi Környezetvédő Egyesület elnökhelyettesévé. Mindezek révén a nevelőtestület kapcsolatba került a Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, a Magyarországi Környezeti Nevelésért Alapítvánnyal, valamint a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel.

Az óvodai életet újabb ünnepekkel színesítették és bővítették: Állatok Világnapja, Föld Napja, Víz Világnapja és a Madarak Fák Napja. Ezek az ünnepek nem egy napon, hanem folyamatosan, egy-két hétig a játékba integráltan, a komplexitás keretében, minden tevékenységben megjelennek. Ide kapcsolódnak a kirándulások, látogatások: az állatkertbe, a Pécs-somogyi állatfarmra, a Terrárium-Akváriumba, a családi házak udvarára, a Malomvölgyi tóhoz, az abaligeti barlangba, Óbánya tavaihoz, Mohácson a Dunához, a Természetrajzi Múzeumba, a Planetáriumba.

A környezetvédelmi nevelés részeként az óvoda udvarán a gyerekek óvónői segítséggel fákat ültettek, télen madáretetőket készítenek és minden télen ügyelnek a madarak etetésére. A fák, bokrok védelmére nevelés folyamatos feladat. A környezeti nevelés keretében minden évben beiktatnak egy piaci vásárlást. Az őszi szüret szintén mindenki számára emlékezetes marad.

Többször tettek sétákat, kirándulásokat a mentőállomásra, tűzoltóságra, Óbánya fazekasműhelyébe, és a Bányászati Múzeumba. Bányásznap alkalmából az István-aknára, valamint a Csertetői bányász emlékműhöz vonul ki az óvoda.

Irodalmi és zenei nevelés terén a Bábszínház és a Pécsi Nemzeti Színház előadásai nyújtottak élményt a gyerekeknek.

Az „Óvodai nevelés országos alapprogramja” megjelenése után a nevelőtestület előtt új feladatok jelentek meg. Továbbképzéseken való részvétel, önképzés, ismerkedés a megjelent programokkal. 1998-ban programíró munkaközösséget hoztunk létre. A helyzetfelmérés után közösen a helyi adottságokat figyelembe véve magunk írtuk meg a saját óvodai programunkat: "Négyszögletű kerekerdő” címmel. Meghatároztuk az óvoda nevelési céljából és a helyzetképből kiindulva a feladatainkat:

  • A bányák bezárásával és az ipar szerkezetének megváltozásával az emberek életkörülményei megváltoztak, rosszabbodtak. Egyre több hátrányos helyzetű gyerekünk lett és feladatunk lett ezen problémák kezelése. A hátrányos helyzetű gyerekekre való nagyobb odafigyelés és törődés lett az elsődleges feladatunk. A gyermekvédelmi munka még nagyobb hangsúlyt kapott óvodánkban.
  • A helyi adottságok kihasználásával a természeti környezethez való pozitív viszony és természetvédő magatartásformák kialakítása.
  • A vizuális alkotóműhely segítségével megfelelő látásmód és a gyermek képességeinek fejlesztése.

1998-ban vizuális óvodaközi munkaközösséget hoztunk létre, ahol a természetes anyagok alkalmazását és új vizuális tevékenységi formákkal ismerkedtünk. A gyerekeket múzeumokba vittük (Vasarelly, Néprajzi Múzeum, Zsolnay Múzeum) és a város történelmi emlékhelyeit, épületeit mutattuk meg nekik. Az óvodaközi munkaközösség tagjai is, mi óvónők együttesen is látogatásokat szerveztünk múzeumokba, kiállításokra, a város történelmi emlékhelyeire.


 

A szülőkkel a tartalmas és a közvetlen kapcsolat kialakítását segítették elő a fogadóórák, a nyílt napok. A szülői értekezletek témái: előadások és beszélgetések az óvodai és családi nevelés minden területét érintették a közös együttnevelés érdekében.

1995-ben a szülők, az óvónőkkel együtt megalapították az óvoda alapítványát, Erdei Óvoda címmel. Az alapítványba jelentős szülői támogatás érkezik, melyet az óvoda fejlesztésére használunk fel a gyerekek számára.

1996 óta a szülőknek és támogatóknak rendezzük meg közösen az „Ödön-napi bált”. Közművelődési szerepet is vállalunk: a közösségi házban játszóházakat szervezünk, húsvét és nőnap alkalmából a gyerekekkel műsort adunk. az öregek otthonában. Az időseket köszöntjük az ünnepek alkalmából a gyerekekkel.

Az iskolával a faluban folyamatos a kapcsolatunk: a nagycsoportosakat óralátogatásra visszük, a tanító néni is látogatja az óvodánkat, folyamatosan konzultálunk és tájékozódunk az iskolába ment gyerekekről.

Több sikeres pályázatot nyertünk az utóbbi években, melyekkel az óvodánkat tettük esztétikusabbá, valamint az óvodai céljaink és feladataink megvalósításában tudtunk hatékonyabban előrejutni:

 

környezeti,

vizuális,

testi,

zenei és

egészséges életmódra nevelés terén.

 

Rendezvényeink közül megemlítendő a Gazdag Erzsi irodalmi est megszervezése és megtartása.

1991-ben a faluban az országzászló átadásakor, és az óvoda 10. éves jubileumi ünnepségén a gyerekek dalos és népi táncos műsora tette emlékezetesebbé ezt az alkalmat a falu, a szülők és a meghívott vendégek számára (többek között itt volt Andrásfalvy Bertalan, akkori oktatási miniszter).

A pécsi óvodák közül a Móricz Zs. úti és az Esztergál L. úti óvodával, valamint a jugoszláviai Hercegszőlősi óvodával alakítottunk ki kapcsolatot.

A részönkormányzat és a helyi vállalkozó szülők részéről is kapunk támogatást, melyet karácsonyi est keretében köszönünk meg a gyerekek műsorával.

Kis létszámú tantestületünk évek óta közös programokkal kovácsolódik össze: közös névnapok, karácsonyi est, pedagógus nap és közös kirándulások alkalmából.

 

 

 

VIII. rész

ÓVODÁNK TÖRTÉNETE 1981-TŐL A MAI NAPIG

 

FEJLŐDÉSI TRENDEK ÉS ÚJ KOMPETENCIAIGÉNYEK A 80-ASÉVEK KÖZEPÉTŐL

 

Az 1980-as évektől az óvodafejlesztés társadalmi üggyé vált („Építsünk óvodát!” akció) s a fejlesztési irányzatokat országosan és megyénkben is túlteljesítették.

Az 1985 óta eltelt időszakban a közoktatásban felgyorsult – mindenek előtt irányításbeli, szabályozásbeli – trendek új feladatokkal, kompetenciaigényekkel léptek fel a pedagógusokkal szemben.

Az 1986-os törvény a fejlettségszerinti beiskolázást tette lehetővé. Az 1990. évi XXII .tv. kodifikálta az iskola és az óvodalétesítésének és választásának szabadságát. Ez a következőkben nyilvánult meg:

-Megszűnt az oktatás monopóliuma.

-Megteremtődtek  a nem állami –magán-egyházi, alapítványiskolák és óvodák létrehozásának törvényi keretei.

-Az 1990-es választásokat követően az önkormányzatok tulajdonába került csaknem valamennyi közoktatási intézmény.

Az intézmények megszabadultak a centrális irányítás és szabályozottság béklyóitól: mind az iskola, mind az óvoda a szabályozottság bizonyos keretei között ugyan, de lényegileg a maga ura lett. Ezt a szellemet tükrözi az 1989-ben bevezetett új program is. Fő szempontja volt, hogy a korábbi (1971-es) program pedagógiai dokumentum értékeit megőrizze, ugyanakkor erősíteni kívánta a keretjelleget, utat nyitva az óvónők módszertani szabadságának. E program cél- és feladatrendszerével, a fejlesztés tartalmi eszközeinek bővíthető kereteivel a differenciált fejlesztéssel, a képességek korszerű kibontására helyezte a hangsúlyt.

Országosan egyre több egyedi kísérleti program született (Dob, JMK,..) a század eleji reformpedagógiai irányzatok felé fordult az érdeklődés (Montessori, Frenet, Waldorf) és jelentősen bővült az új utakat kereső óvodák száma.

A változásokból következően született meg az óvodatörténeti jelentőségű új dokumentum, az „Óvodai nevelés országos alapprogramja”, amely 1996. szeptember 1-én lépett életbe. Az alapprogram az általános érvényű, valamennyi magyarországi óvodában érvényesítendő elveket, célokat, feladatokat tartalmazza. Miközben központilag szabályoz, hozzájárul a pedagógiai szabadság nagyfokú érvényesüléséhez. A közoktatásról szóló törvényben foglaltak értelmében: „Az óvoda az óvodai nevelés országos Alapprogramja alapján nevelési programot készít, vagy az ily módon készített programok közül választ.”

1999-től a nevelőtestületek a helyi nevelési program alapján dolgoznak.

Az óvodák nevelési programjának elkészítését követően az Oktatási Minisztérium egyik fő feladataként emelte ki a hazai nevelési, oktatási intézmények szakmai munkájának minőségi fejlesztését. Ennek érdekében került sor minőség-ellenőrzés, a minőségértékelés és a minőségbiztosítás jogszabályi hátterére.

 

AZ ÚJ ÓVODA LÉTREJÖTTE 1981-BEN

 

1981. november 27-én du. 2 órára invitálja az embereket a Pécs megyei Város Tanácsa V. B. művelődési osztálya az Eszperantó úti Óvoda (Szabolcsfalu) ünnepélyes átadására.

A délutáni átadó ünnepségen a vendégeknek a gyerekek adtak műsort. Az anyaóvoda vezetője, Antal Mihályné köszöntötte a kivitelezőket, a megjelenteket. Az óvodát Tavasz Lajosné, a Városi Tanács Művelődési Osztálya gazdasági csoportvezetője adta át, és Gulyás Tamásné az óvodai részleg vezetője vette át a gyermekintézményt.

„Nagy öröm érte az elmúlt héten a pécsszabolcsiakat. Hosszú évek után végre birtokba vehették az itt lakók gyermekei szép, új óvodájukat.” - olvashatjuk a „Mecseki Bányász” c. újságban is.

 

 AZ ÓVODA JELLEMZŐ ADATAI

 

Pécsett ez az első integrált óvoda, ami azt jelenti, hogy nem önállóan működik, hanem a Pécs-Gyárvárosi óvodához tartozik.

1988-tól lett önálló intézmény. 1995. aug. 1-én a kis óvodák összevonásával központi óvodaként működik tovább, a tagintézményei: Pécs, Sétatér u. és Pécs, Óvoda utcai óvodák.

 2000-ben az újabb összevonások kapcsán, az önkormányzat határozata alapján a Pécs, Teleki Blanka úti Óvoda Tagintézménye lett.

Az óvoda 50 férőhelyes épületben 2 csoporttal kezdett el működni, részben osztott csoportokban. Az évek folyamán ez változott aszerint, hogy mennyi volt a létszám és milyen volt a korcsoport szerinti összetétel.

1993-tól emelkedett a létszám, így délelőtt 3, délután csak 2 csoporttal dolgoztak az óvónők, ami azt foglalta magába, hogy félnapos óvodások is voltak.

1993-tól 1996-ig először, osztott csoportokkal tevékenykedtek az óvónők.

1996-os évtől a mai napig vegyes csoport van mind a három csoportban.

 1997-től a létszám tovább emelkedett, a férőhelyet 50-ről 63-ra emelik, és innentől  már délután is 3 csoport működik.

Az óvoda átadásakor a felnőtt létszámot a fenntartó a következőkben állapította meg:

4 óvónő,

4 dajka,

1 udvaros.

Az évek folyamán az óvónői létszám a következőképpen változott:

1981-ben négy óvónővel kezdett az óvoda a 2 csoporttal.

1989-től a vezető óvónő szaktanácsadói megbízást kapott, ezzel független óvoda vezető is lett, ezért az óvoda kapott még egy óvónői státuszt.

1993-tól a szaktanácsadói hálózat átszervezése miatt a vezető függetlensége megszűnt, viszont a gyermeklétszám emelkedése miatt ekkor indult el a délelőtti harmadik csoport.

1995. aug. 1-től mint központi óvoda és központi vezető óvónő lett itt, ezért megint emelkedett 1 fővel az óvónői létszám.

Az 1997-es férőhely módosítással megint emelkedett 1 fővel az óvónők száma, így már 7 fő volt.

2000-ben a nagyobb összevonásokkal a vezetőt másik tagóvodába nevezték ki, így 6 óvónő folytatta tovább a munkát.

 

AZ ÓVODA TÁRGYI FELTÉTELEI

 

A korszerű óvodai épület beépített területe 520m2 volt a nyitáskor. Két hatalmas foglalkoztató terem, mellettük öltözők és mosdók, 1 betegszoba. A foglalkoztató előtt óriási terasz, ami az óvoda udvarára, a keleti Mecsek domboldalára nyújt szép kilátást. Az épület másik részén az irodahelység, a felnőttek öltözője és mosdója, valamint a melegítőkonyha és tálaló.

A falu lakossága, a szülők is segítséget nyújtottak a beköltözésnél, mert a bútorok előbb megérkeztek, és a lakók felajánlották és kölcsönadták garázsaikat, pincéiket, hogy ott tárolhassák a bútorokat.

Az épület kisebb átalakításon 1992-93-ban ment át. Az iroda és a szertár közti falat lebontották, és itt alakították ki a harmadik kis csoportot. Ezzel a bentlakásos óvónői szoba megszűnt.

Változatos terepviszonyok: sík és dombos terület jellemzi az óvoda udvarát. A nyitás után egy évvel később kezdődött csak el az udvar parkosítása.  A városi tanács művelődési osztálya 260 ezer Ft-ot bocsátott az udvar parkjának a létrehozására. Ebben a szülők is  társadalmi munkában nyújtottak segítséget. Az udvart 1983-ban adták át, amiről a helyi újság is, a „Mecseki Bányász” is hírt adott. Az udvaron két homokozót, mászókát és két csúszdát építettek. A Zsolnay-kút mellé „rotikon” mászókát állítottak fel. Betonjárdát építettek, amit 1995-ben föl is bontottak, és nagy felületű, zöld pázsitos játszóterületet alakítottak ki a helyére.

Az építkezések során  a fák épségére végig vigyáztak, mert egyetlen fát sem vágtak ki, sőt amikor a villanyvezeték lefektetése során veszélyeztették az egyik fenyő sorsát, új tervet készítettek a nyomvonal kialakítására.

1988-ban új hintát készített egy szülő a gyerekek számára. Az udvari játékok átalakításánál és felújításánál fő szempont volt a következőkben, hogy természetes anyagokból készüljenek. Így már az új hajó és mászóka már fából készült.  Az 1998-as évektől már egy nagyobb fokú átalakítás is elindulhatott. A szülői rendezvényekből, a támogatóktól kapott, valamint az alapítványra befolyt összegekből újabb, nagyobb fából készült különféle mászókákat és csúszdákat kaptak a gyerekek.

 

 

 

 

VII. rész AZ 1976-1981-ES IDŐSZAK TÖRTÉNÉSEI

 

Ebben az időszakban tehát nincs óvoda a faluban. 1976. nyarán lezárják az óvodát, lezárult egy szakasz. Az óvoda épületét lebontásra ítélik. Az óvónőt áthelyezik Pécsmeszesre a Zsdanov óvodába, ahová viszi magával a gyerekeket, 40 gyereket a faluból, s ott folytatódik tovább számukra az óvoda élet.

A falu lakói nem nyugszanak ebbe bele és a városi tanácsülésen Pernecker Imre városi tanácstag interpellál az ügyben. A következő választ kapják a városi tanács részéről:  „A pécsszabolcsi óvoda bővítésének és felújításának terveit a Baranya m. Tanács Tervező Vállalata készíti. A tervkészítés során a tervező rendkívül sok akadályba ütközött (vízellátás, a KÖJÁL- szakvélemény alapján előírt módosítás, stb.) ezért a kiviteli tervdokumentációt csak ez év szept. 22-i határidőre tudja elkészíteni. A munkák kivitelezője a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat lesz, akik a kivitelezés megkezdését1977. IV. negyedévére vállalták. A befejezési határidő még előttünk sem ismert.”

A falu lakói, szülői (közülük néhányat név szerint is meg kell említeni aktivitásukért: Böröcz János, Pernecker Imre, Kása Dánielné, Pollack Jánosné) tanácstagi fogadóórákon bejelentésekkel és a városi tanácshoz írt levelekben többszöri kéréssel fordultak az óvoda felépítése ügyében. Válaszként kapták, hogy a Zsdanov utcai új, korszerű napközi otthonos óvodában az átalakítás idejére a gyerekek elhelyezése maximálisan biztosított. Valamint a munkák volumenét tekintve a munkálatok elhúzódására apelláltak.

Az építkezés végül is az 1980-as években beindul és a műszaki átadás után, hivatalos megnyitó keretében 1981. november 27-én az óvoda megnyitja kapuit.

 

Vl. rész

AZ ÓVODA MINDENNAPI NEVELŐMUNKÁJA

Az óvodában a nevelőmunkát nagyban meghatározta ezekben az években a társadalmi és természeti környezete. A kezdeti években a fiatal óvónők az óvónőképzőben tanult elveket, módszereket alkalmazták a munkájuk során. Nemcsak mint óvónők, hanem egyben, mint óvodavezetők is több feladatot kellett magukra vállalniuk.

A helyi adottságokat kihasználva a szülők támogatására, segítségnyújtására már a kezdetektől számíthattak: az óvoda udvarának és kertjének kialakításában, a csoportszoba díszítésében, (terítő varrás és hímzés, köténykészítés, ) a foglalkozásokhoz kiegészítő-szemléltető eszközök készítése a munkadélután keretében.

1955-től 1976-ig Tóth Józsefné, Gizi óvó néni dolgozott itt, ebben az óvodában. Tartalmas munkáját dokumentálta, szakdolgozataiban és pályázatokban rögzítette, így ezekről az évekről részletesebben is tájékozódhattam.

A vegyes életkorú, viszonylag nagy létszámú csoport az óvónői munkában gondos szervezést, tudatos tervezést és a dajka néni bevonását a mindennapi munkába igényelte.

Egy nap programját tükrözi egy 1968-ból megtalált napirend:

  • gyülekezés (szabadidő)
  • 5’ testnevelés
  • 1. kötelező foglalkozás
  • uzsonna idő
  • csoportszoba rendezése
  • 2. kötelező foglalkozás.
  • a kisebbek a dajka felügyeletével öltözködnek
  • nagycsoportosok öltözködnek
  • szabadidő
  • a gyerekek rendbetétele
  • hazabocsájtás.

 

 

Az óvónő az írásmű végén megjegyezte, hogy a napirendet nem kell „göcsörtösen” betartani. A csoport összetétele ekkor a 38 gyerekből 7 kis-, 15 középsős-, és 16 nagycsoportos gyerekből tevődött össze.

Gizi óvó néni az óvodai nevelés minden területére nagy hangsúlyt fektetett. Kiemelten kezelte a család-óvoda kapcsolatát, az erkölcsi nevelést, a munkára nevelést, a testi nevelést, az irodalmi nevelést, az akkoriban új dologként jelentkező audio-vizuális eszközök óvodai felhasználását, valamint az udvari élet tudatos tervezését. A vegyes csoportban az óvónői munkájában a játékos módszereket alkalmazta. A foglalkozásokat lehetőleg mindig a természetben (az óvoda udvarán, az óvoda környékén, a faluban) tartotta meg a gyerekekkel.

Dolgozatából szubjektíven szeretnék néhány példát kiemelni ebből a sokoldalú munkából.

A gyerekeknek nemcsak a csoportszobában a búbos kemence mellett mesélt, hanem kinn az udvaron, a padon letelepedve vagy a szülők által elkészített fedett teraszon. Leghangulatosabb mesehallgatás az állatokról az erdőben a fák alatt megpihenve, vagy a tó partján hangzott el a gyerekek teljes beleélésével a mesevilágba. A bábozást a gyerekek részére két fa közé kihúzott pléddel oldotta meg. A versek (a természetről, az évszakok szépségeiről és változásairól, az állatokról, a virágokról) mind a természetben, a dombon, a fák között, a tó mellett, az adott környezetben adták vissza a hangulatot.

A virágok gyűjtése kapcsán nemcsak a virágnevek megismerésének, a színfelismerésnek adott lehetőséget, hanem a halmazokkal való műveletekkel való foglalkozást is elősegítették.

A baromfiudvar ellátása, a kerti munka mind a gyerekek bevonását, a munkára való nevelést segítették elő. A testi nevelés keretében nemcsak az udvari tornát (természeti környezet, természeti akadályok beiktatásával) tartotta fontosnak, hanem emellett az egészséges életmódra nevelést is. Módszereivel példát mutatott a gyerekeknek és a gyerekeken át a szülőknek is. A gyerekekkel közösen termesztett zöldségeket együtt fogyasztották el, közösen szörpöt készítettek, a tejivás fontosságára hívta fel a figyelmüket, és előadásokat szervezett ebben a témában.

A környezeti nevelés témában az adottságokat mindig kihasználta, a mesterségek megismertetését az adott körülmények között valósította meg. Elvitte a gyerekeket a faluban működő cipészműhelybe, a szurdokban lévő pékségbe, továbbá a postahivatalba, a bánya csak egy félórányi gyaloglásra esett.

1968-tól az óvoda módszertani óvodaként működött tovább. A város óvónőinek tartott bemutatók a matematikai nevelés témakörében zajlottak.

1969-től az óvónő az iskola és a szocialista brigád segítségével az óvodába nem járó, hátrányos helyzetű gyerekeknek, köztük a cigánygyerekeknek iskola előkészítőt szervezett és tartott a felzárkóztatás érdekében.

1972-ben a német és az angol nyelvoktatást kezdte el kísérleti szinten.

Az óvónő kezdeményezésére az óvodai foglalkozásokhoz a szülők, az SZMK, a patronáló brigádok nagyon sok és sokféle szemléltető eszközt készítettek el. Az eszközöket először megtervezték, megszerkesztették, lerajzolták és utána valósították meg. Ezek az eszközök az akkori technikát foglalták magukba, mobilizálhatóak, összetettek és újszerűek voltak. A nevelési területek több ágán nyújtottak segítséget a hangulatos és fejlesztő szemléltetésben és gyakorlásban. Ilyen volt a „szputnyik”, a zenélő doboz, a rakéta matematikai doboz, a csilingelő-forgó és sorolhatnék még jó néhányat.

A rendezvények közül megemlíteném az író-olvasó találkozókat, többek között Pákozdi István nevét, akivel találkozhattak a szülők és a meghívott közéleti és támogató személyek. Ehhez kapcsolódtak a könyvkiállítások, könyvajánlások és könyvvásárlások a szülők és a gyerekek számára egyaránt.

A „Neveljünk együtt” célkitűzés jegyében több éven át többek között olyan programokat is szervezett az óvónő az óvodában, mint az „Apák ankétja”, a „Nagymamák találkozója”.

A szülői értekezletek tudatosan szervezettek voltak, meghívott előadókkal, szakemberekkel nevelési és egészségügyi témákban egyaránt. A szülők, az iskolai tanárok, a támogatók részére az óvónő szellemi vetélkedőket rendezett, ahol a testi, erkölcsi, érzelmi, esztétikai nevelési területekről állított össze kérdéssorozatokat számukra. Két szülő óvodai témájú dolgozatával pályázaton is részt vett az óvónő támogatásával. Munkadélutánok keretében a szülők nemcsak az óvodának, hanem otthonra is, a gyerekeknek is készítettek eszközöket, játékokat az óvónő irányításával. Társadalmi munkát az óvoda részére 1969-ben 2000 órában, 1340 Ft értékben végeztek. Politikai ünnepekről (nov. 7. ápr. 4. stb.) nemcsak a gyerekekkel, hanem ünnepélyes keretek között is megemlékeztek az SZMK értekezletén a meghívott vendégekkel együtt.

Nőnap és Anyák napja alkalmából az édesapák vendégelték meg az édesanyákat, a nagymamákat és a patronáló brigád női tagjait. Az ünnepek (Télapó, Karácsony, Gyermeknap) az egész falu részvételével zajlott a kultúrházban, vagy az óvodai színpadon. Ilyenkor nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is készültek, jelmezeket készítettek és maguk is szerepeltek (mesejáték, népi tánc).

A kapcsolatok kialakítását és fenntartását az óvónő jó érzékkel valósította meg.

A Hazafias Népfronttal, a Nőtanáccsal, a helyi pártszervezettel való együttműködés az óvoda fejlődését segítette elő. Az óvodai kapcsolat a siófoki óvodával valamint a jugoszláviai Palics város óvodájával a szakmai fejlődésen túl a gyerekek fejlesztését is elősegítették.

 

 

 

 

V. rész
AZ ÓVODA JELLEMZŐ ADATAI

 

 

Az Óvodai Törzskönyv alapján az óvodára vonatkoztató adatok a következők:

Az óvoda

pontos neve: Állami Napköziotthonos Óvoda

székhelye: Pécs Eszperantó utca 8.

Az óvoda a dokumentumok alapján 1951-től 1956-ig működött napköziotthonos óvodaként, egész napos nyitva tartással, kétszeri étkeztetéssel

1956-tól Állami Óvodaként működik egészen a bezárásáig, 1976-ig. Az előzetes felmérések és statisztika szerint (a szülők munkaviszonyát tekintve) kimutatták, hogy egyetlen gyermeknek sem dolgozott mindkét szülője. A törvényt betartva az óvoda nyitva tartása is megváltozott, reggel 8-tól 13 óráig tartott nyitva.

1951-től 1976-ig az óvoda egycsoportos óvodaként működött. Ez magában foglalta azt is, hogy a csoport szerkezete mindvégig vegyes csoport volt.

A dokumentumokból kitűnik, hogy az első kinevezések 1951. január 9-től szólnak.

1951-ben: 2 alkalmazott, 1 óvónő és 1 dajka,

1952-1954-ben: 4 alkalmazott, 1 óvónő, 1 képesítés nélküli óvónő, 1 dajka, 1 konyhai kisegítő.

1955-1975-ben: 2 alkalmazott, 1 óvónő, 1 dajka,

1975-76-ban: 3 alkalmazott, 1 óvónő, 1 képesítés nélküli óvónő, 1 dajka végezte az óvodai munkát.

Az 1950-től 1960-ig terjedő évtizedben volt az első demográfiai hullám („Ratkó gyerekek”). A megtalált adatok alapján az óvodánkba beírt létszámok is ezeket a tényeket bizonyítják :

1951-ben: 39

1952-ben: 40

1953-ban: 49

1965-ben: 34

1966-ban: 30

1968-ban: 39

1969-ben: 41

1970-ben: 45

1971-ben: 42

1972-ben: 41

1975-ben: 37

A férőhelyeinek száma mindössze: 34 volt.

 

AZ ÓVODA TÁRGYI – DOLOGI FELTÉTELEI

Az intézmény épületének adatai:

beépített légtere: 763m3

hasznos légtere: 306m3

fűtendő: 183m3

Világítandó alapterülete: 102m2

Az épület fűtési módja: szén (cserépkályha)

világítási módja: villany

 

Az óvodában a foglalkoztató termek száma: 2 (75 és 44m2 területűek) használaton kívül 1 terem, egyéb ok miatt.

A két terem közül az egyiket étkeztetésekre, foglalkoztatásokra, a másikat pedig altatásra használják.

Az óvoda felszerelésére vonatkozó néhány adat a kezdetekből:

asztal: 17

ülőhely:68

fekvőhely: 36

1951-ben a városi orvos ellenőrzése alapján az óvodában egészségügyi hiányosságokat talál, amit a Pécs Városi Tanács V.B. Oktatási Osztályához levélben fordul és kéri ezek kijavítását:

„Tüzelő hiányában egy helyiségben vannak a gyerekek és étkeznek, pihennek, stb. A wc-k nem megfelelőek, magasak, a gyerekekhez mérten nincsen megfelelő vizelde a fiúknak (deszkaülés fix) állandóan nedves.”

1953-ban hozzáépítéssel űrgödrös wc kialakítása, valamint a víz bevezetése megtörténik Garamvölgyi Rudolfné vezető óvónő kezdeményezésére. A lelkiismeretes óvónő így folyóvizes kézmosást biztosít a gyerekeknek, s megszünteti az udvaron való wc használatát.

1954-ben az óvodaépület egyik szárnyában szolgálati lakást alakítanak ki. Először Kaszás Józsefné vezető óvónő kapja meg, majd személyi változás után Tóth Józsefné vezető óvónőt helyezik oda.

1960-62-ben a Pécs M. Városi Tanács Művelődési Osztálya nagyobb arányú tatarozást, korszerűsítést végeztet.

1976-ban az épületet életveszélyessé nyilvánítják és lebontásra ítélik. 1976. július 1-én az óvodát megszüntetik, valamint ezzel együtt a szolgálati lakást is.

Az óvoda udvara, kertje és játszótere gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el, a visszaemlékezések ezt híven tükrözik.

Az óvoda udvarának területe: 150m2

Az óvodát csak 1962-ben kerítik körbe, ami az akkori árak szerint 17.000 Ft-ba került, így a szőlőhegybe közlekedő emberek átjárása megszűnt. Az udvaron megmaradt a kerekeskút.

Az udvaron 1957-ben társadalmi munkában nagyméretű játékokat készítettek Tóth Józsefné vezető óvónő közreműködésével, amiről részletesebben a szakdolgozatában találtam leírást. Az udvari játékokat a „nevelési célrendszer szerint” tervezték. 1957-ben a Csertetőn szerelték a bánya kötélpályáját, a gyerekek megfigyelhették a csillék elindulását. A bányajáték az óvoda udvarán is megvalósulhatott: a tárna alatt vezetett a fából készült vasút, rajta a mozdony, a csillék, a homokozó mellett a kötélpálya, s a kicsinyített csillékben szállították a gyerekek a homokot.

Amikor Gagarin nevét visszhangozta a világ, az óvoda udvarára is készült egy rakéta.

A városban megindult az állatkert építése, az udvaron, a domboldalon barlangot készítettek, amit terméskővel raktak ki és játék mackót tettek bele. Mellette egy kistavat hoztak létre, amibe teknősöket telepítettek. A faluban elkészül a posta, az óvoda udvarára is kerül egy játék telefonfülke és telefon. Az udvaron még autóbusz, teherautó, benzinkút, lovas kocsi, csónak, hinta, babaház készült a gyerekek játékának fejlesztésére. A pancsoló medence nyáron fürdésre, télen pedig csúszkálásra volt alkalmas.

1960-ban folyik a tsz szervezés a területen. Ennek hatására beindult az óvoda udvarán a kerti munka.

 

 

 

 

IV. rész

A MAGYAR ÓVODÁK TÖRTÉNETÉNEK ESEMÉNYEI

1945-1970-ES ÉVEK VÉGÉIG

Az 1945-ös évek történései változást hoztak az óvodai életben is. 1948-ban államosítják az óvodákat. Még ebben az évben megjelenik a Gyermeknevelés (később Óvodai Nevelés) c. szaklap. 1949 júliusában az óvodák a közoktatás legfelsőbb szervéhez, a VKM hatáskörébe kerültek. Ettől kezdve az ország összes óvodái egységes pedagógiai irányítással működnek. A VKM 1949-ben az egységes és céltudatos nevelőmunka megvalósítása érdekében munkatervek készítésére hívta fel az óvónőket, amelyekhez évről-évre irányelveket, útmutatást adott. Az 1949-ben létrejött megyei felügyelet az adott irányelvek érvényesülését ellenőrizte. 1951-ben megjelent az első óvodai Rendtartás. 1953-ban a minisztérium kiadta a Módszertani Levelet. Célja volt a nevelőmunkában iránymutatást adni, valamint hangsúlyozta az egésznapi nevelőmunka fontosságát. A Módszertani Levél alapján az óvodában általában kialakult a napirend, a szervezett életforma, az óvónők munkatervek, vázlatok szerint dolgoztak.

1957-től 1971-ig a „Nevelőmunka az óvodában – Útmutató óvónők számára” című kézikönyv szolgált mind eszmeileg, mind metodikailag a nevelőmunka alapjául, további segítő iránymutatást nyújtva az óvónőknek. A magyar óvodapedagógia történetében az első átfogó dokumentum, „Az óvodai nevelés programja” 1971-ben jelent meg. A program egységesítette a magyarországi óvodák életét pedagógiai tartalom, napirend, metodika tekintetében. Elveinek meghatározásában pszichológiai alátámasztottságra törekedett.A program az egységes óvodai rendszer kiépítésére törekedett, ugyanakkor az ország különböző szociológiai és személyi környezetéből adódó egyéni utak megvalósításának nem szabott gátat. Az 1970-től tartó másfél évtized korszakos jelentőségű időszaka óvodatörténetünknek. A rendkívül gyors mennyiségi növekedés minőségi fejlődéssel párosult.

 

AZ ÓVODA LÉTREHOZÁSA PÉCSSZABOLCSON

A Dunántúli Napló 1950. november 26-i számában olvashattuk a következő cikket:

„A Baranya megye Tatarozási Vállalat dolgozói hétfőn kezdik meg a mecsekszabolcsi napközi otthon és a pécsbányatelepi Népbüffé építkezési munkálatait. Az építkezéseket már december 21-re, Sztálin elvtárs születése napjára be is szeretnék végezni. Ha biztosítani tudja a városi tanács a megfelelő számú munkaerő beállítását, a terv valóra is válik.”

1950. dec. 23-án a Dunántúli Naplóban megjelenik a hír, hogy Sztálin születésnapjára elkészült a Népbüffé és Mecsekszabolcson új kenyérgyárat adtak át, viszont az óvodáról semmi hír.

Ebben az évben a faluban a bányatisztviselői lakást megszüntették, a bérlőknek új bányászlakásokat adtak át a telepen. A városi tanács döntése alapján ebben a volt szolgálati lakásban belső átalakításokat végeznek, és óvodát alakítanak ki.

1951. januárjában nyit az óvoda. A Pécs Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Oktatási és Népművelési Osztálya Rádfai Edit fiatal óvónőt (aki 1948-ban A Szocialista nevelés alapjainak lerakásáért indított első nevelési munkaversenyben elért kiváló teljesítményért oklevelet kapott) bízta meg az óvoda nyitásával, beindításával, valamint kinevezte az óvoda vezetőjének.

 

 

III. rész

 

AZ ÓVODA MÚLTJA ÉS TERMÉSZETI KÖRNYEZETE

Az óvoda épülete a Csertető aljában, a Keleti-Mecsek hegy lábánál, az erdőbe behúzódva, lehet azt mondani, hogy a faluszélen található. A természeti csöndet csak a templom harangja zavarja meg időnként. A házat valamikor a Danitz-uraság építtette és telepíttette a kertbe az alig honos fákat, bokrokat. A későbbiekben más-más néven volt ismert ez a terület: eleinte az osztrák Hoffmaister-kert, Schapka-tó, később Lelovich-kert, valamit 1945-ben Népkert. A Duna Gőzhajózási Társaság a bányatisztviselői számára vásárolta meg lakásként. 1950-ig két bányatisztviselő család lakott itt: Lelovichék és Oroszék. Az akkori helyzetről, környezetről, a mindennapi életről Lelovich Imre bácsi mesélt nekem:

„Gyerekként és fiatalként nagyon sok szép emléket őrzök innen. Nagyon szerettem itt lakni. Az épületben 2-szer 3 szoba, nagykonyha és még kemence is volt. A házat egy díszkert, arborétum vette körül, a fák közt egy ösvényen át lehetett jutni a tavakhoz. A három tavat 24 forrás vize táplálta, ezek közül ma csak a Békás-tó maradt csak meg.

A három tóban fürödni lehetett, öltözők voltak és fürdőmester felvigyázott. A tóra, mint gyerekek kivittük a mosóteknőt, és abban csónakáztunk. Halakat lehetett fogni, siklókat megfigyelni. Az asszonyok ruhát sulykolni, mosni jártak a tóra. A kertbe sokszor telepedtek le kis időre a sátoros echo-cigányok. A szomorúfűzfa árnyékában sokat üldögéltünk, a szelídgesztenyék alatt sokféle gombát szedtünk, a kenyérfa termését megettük.

A nagyon sok szép fa közül emlékszem a császárkörte-, a krisztustövis-, a tisza-, a törökdió-, a páfrányfenyő- és a „megdőlt” fenyőfára (ez utóbbi most is ott áll az óvodánk bejárata előtt megdőlve, továbbnőve). Az aranyeső, az orgona illata, a mátyásmadár. a sárgarigó, a nyaktekercs, a nagyon sokat dolgozó fakopáncs emléke még mindig velem maradt.”

 

A Dunántúli Napló 1994-es számában Pártai Márta Emlékezett vissza a kertre, ahol ő gyerekeskedett:

„A kert egy kétholdnyi „éden” volt, olyan ritka fákkal, mint szerecsendió, platán, a fenyők vagy tíz féle fajtája, égerfa, vadgesztenyék. Voltak gránátalmabokrok, mirtusz, jázmin különböző fajtája, orgonafák minden színben, galagonya, som és erdei kökény mellett örökzöldek, a fűben nefelejcs, ibolya, százszorszép. A gazdag madárvilág koncertjére ébredtem és a békabrekegés jelezte a vacsoraidőt. A mókusok olyan szelídek voltak, hogy a baromfiudvarban az etetéskor ők elsőnek jöttek le a fákról.”

A területen még ma is Kis Borbás Lajos bácsi tartja számon a madarakat, figyeli meg az életüket, vigyáz rájuk, eteti meg őket télen, mindezt hobbiként és a madárszeretetből teszi. Ő mesélt arról, hogy a területen 30-40 különféle madárfészek is megtalálható. Ezen az erdős területen az itt honos fák (hogy csak néhányat említsünk: az égerfa, a platánfa, az amerikai diófa, cédrusfa, kőrisfa, akácfa, juharfa, a katánkóró) magjait szeretik nagyon a madarak.

Felsorolni is hosszadalmas azokat a madarakat, amelyek egész évben, vagy csak évszakonként élnek itt e vidéken: seregély, stiglic, szajkó, fülemüle, erdei szalonka, ökörszem, fekete rigó, örvösgalamb, őszapó, pásztormadár, csuszka, örvös és szürke légykapó, királyka, süvöltő, vörösbegy, énekes-, lép- és fenyőrigó, házi és kerti rozsdafarkú, barázdabillegető, fakopáncs, poszáták, zöldküküllő, kakukk, búbosbanka, meggyvágó, erdei- és fenyőpinty, tengelic, csíz, zöldike, csicsörke és mezei veréb.

Környezetvédelemre ma is ügyelünk az óvodában. Telenként a teraszra mi is kiteszünk madáretetőket, magokat, s a gyerekekkel együtt figyelhetjük meg és azonosíthatjuk be a madarakat: a csuszkát, a barázdabillegetőt, a meggyvágót, a barát-, a szén- és a kékcinkét, a fakopáncsot, a mátyásmadarat, no meg azokat a madarakat, amelyeket nem ismertünk fel.

A terület állaga az utóbbi években pusztulóban volt. 1996-ban az óvoda tantestülete és a helyi terület környezetvédőivel karöltve megpróbálták védetté nyilvánítani az itt lévő fákat, ez akkor nem fejeződött be.

 

 

 

 

 

 

II. rész

 

 

PÉCS ÉS MECSEKSZABOLCS TÖRTÉNETE

Pécs története

Óvodánk története kapcsán vissza kell mennünk Pécs és Mecsekszabolcs történetéhez. A két település földrajzi fekvése, gazdasági helyzete, történelme, szellemi és kulturális élete befolyással volt az óvoda kialakulására, fejlődésére.

Ma (2001.) Pécs keleti városrészeinek egyike Pécsszabolcs. 1947-ig önálló község volt, Mecsekszabolcs néven. Közigazgatásilag 1947-ben kapcsolták Pécshez, s olvadt be a városba……

Mecsekszabolcs története

Szabolcson az újkőkor és a rézkor szakaszából már találtak szórványleleteket (vonaldíszes kerámiákat, edényeket). Mecsekszabolcs 1058-ban szerepel először oklevélben. A településről ezután 1290-ben tesznek említést az okiratok, mely ebben az időben a Káptalan birtoka volt. A falu lakói borkereskedéssel foglalkoztak és a falun át vezetett a „Borkereskedők útja”.

A falu neve Mecsekszabolcs, melyben a Szabolcs személynév etimológiája nincs tisztázva. Némelyek azt tartják, hogy Szabolcs egy igen korai honfoglalás kori település és Elődnek a honfoglaló vezér fiának, Szabolcsnak volt a nyári szállása.

A falu nevében a Mecsek előtag megkülönböztető szerepű és a Mecsek hegységre utal. A Baranyai Népmondák Gyűjteményében megtalálható Szabolcs vezér hősies legendája…….

A település 1543-ban került török kézre és a török adószedők 23 házat írtak itt össze 1582-ben. 1706-ban a Rákóczi szabadságharc idején az osztrák Herberstein generális megszállt seregeit a község lakóinak kellett élelmezniük. A faluban élő parasztok szőlőtermeléssel, földműveléssel foglalkoztak. A birtok (a föld) és a szőlőhegy a falu határához tartozott. A 15-20 hold földdel rendelkező parasztok már gazdagnak számítottak, ők napszámosokat is fogadtak. A kevesebb földdel rendelkező emberek a bányába mentek dolgozni. Mecsekszabolcs határában 1800-ban nyitották meg az első bányát. A Duna Gőzhajózási Társaság a község határában bérbe vette a feltárt bányákat. 1860-ban mélyíteni kezdtek és 1865-ben 212 méternyi mélységből hozták felszínre a jó minőségű feketeszenet. A fatengelyes parasztszekereken való szénszállítást felváltotta a vasúti, egészen Mohácsig.

A Duna Gőzhajózási Társaság az 1920-as években kolóniákat épített a területen a bányászoknak. Lakás szinte ingyen járt mindenkinek. A lakásokban villany (a társaság erőműjéből ingyen szolgáltatták), az utcákon közvilágítás és közkutak, a felügyeleti lakásokban ivóvíz volt. A bányatelepi „élelmitárban” mindent meg lehetett kapni, ami az élethez szükséges volt. A városba lóvontatású busz (omnibusz) közlekedett. A gyaloglás akkoriban nem számított akkora nagy tettnek, az emberek a 4-8-12 km-nyi távolságot gyalog tették meg a város és a kolóniák között.

A DGT személyzeti politikájában szerepe volt a társulat (nép) iskoláinak. Egyrészt, mert rendre és a rendszer szeretetére nevelt. Másrészt, mert kiválasztotta a jó képességű gyerekeket, s kitanította a középvezetői utánpótlást. A tudatos szemléletük meghatározta az emberek magatartását: „Mindenkiből lehet valami”, sőt „majdnem minden”. A bányamunkákhoz bevándoroltak is éltek a kolóniákon, tíz nyelv és kultúra is találkozott.

A német bevándorlók kerültek többségbe, így kétlépcsős asszimiláció zajlott le: először a német vált közös nyelvvé és csak utána a magyar. A DGT azonban nem volt munkásjóléti egylet. A rossz és a nagyon nehéz munkakörülmények és az alacsony munkabérek a területen több bányászsztrájkot robbantott ki.

Ezek egyike volt Csertetőn 1937-ben, ahol három bányászt agyonlőttek az éhségsztrájk idején. Pákolitz István: Csertető c. elbeszélő költeményében emlékezik meg erről:

 

Pilléz a hó, a dermedt gallyat-ágat

bevattázza :az útra hermelin-

palást terül: a halk-megbánó alázat

mereng az erdő nyári vétkein,

minden fehér és tiszta, mintha szutykos

nem is lehetne többé a világ…

De hát az embert bölcsességre intik

a szépség-szőtte szűz-komédiák.

 

Csak ablak mögül szép a téli tájkép,

és akkor is csak jó ebéd után :

az éhesnek a szépség nem ajándék,

élvezhetetlen cifraság csupán :

kit földre húz a gond nyomasztó súlya,

a hideg lakás, éhező gyerek,

az bámulhat az angyalszárny-pehelyre,

csak ellenségnek érzi a telet,”

 

1945-ben a potsdami egyezmény értelmében a magyarországi német javak a Szovjetunió tulajdonába jutottak. A pécsvidéki bányák is a SZU és a Magyar Népköztársaság közös tulajdonává váltak. Mecsekszabolcsot 1947-ben csatolták közigazgatásilag Pécshez. Néhány év leforgása alatt a várossal ténylegesen is egybeépült.

A bányák kétszáz éven keresztül több ezer pécsi polgár egzisztenciáját is biztosították. Mára elsüllyedt a bányatelepek világa.

 

 

I. rész

 

BEVEZETÉS

1997 nyarán kerültem a pécsszabolcsi óvodába. Elsőként a csöndes, természeti környezete érintett meg. A patak csobogása fogadott már az úton az óvoda felé haladva. Az udvaron az óriás öreg fákon ugrándozó mókusok néztek le rám kíváncsian. Minden csupa zöld volt, madarak csiripeltek, a fakopáncs kopogását lehetett csak hallani.

Pécsszabolcs a város keleti külső területe, valamikor régen önálló falu volt. Az óvodás gyerekeim is úgy fogalmaznak még most is, ha az otthonukról mesélnek, hogy a „faluban”, valamint ha a buszra szállnak a „városba” mennek.

Az óvoda ez év őszén lesz 20 éves, ennek kapcsán választottam szakdolgozatom témájául óvodánk történetét.

Most már 4 éve dolgozom itt, ebben a kicsi, családias hangulatú óvodában, lassanként beilleszkedve, megismerve az itt élő gyerekeket és embereket. A témában való kutakodás során időben, történelemben mind messzebbre kellett visszamennem. Pécsszabolcson már az 1930-as évektől emlékeznek óvodára a faluban, és itt a mostani helyen 1951-től kezdett el működni óvoda, teljesen 1976-ig a bezárásig, az épület lebontásáig. Majd az újonnan felépített épületben 1981-től indult az óvoda. Az óvoda története így több szakaszra oszlik, ezért a dolgozatomban is külön választva, külön taglalva írtam meg az eseményeket, ugyanis nemcsak 20 évről, hanem több mint 50 évről emlékezhetünk.

A szakdolgozatom anyaggyűjtése kapcsán – nem lévén pécsi születésű – jobban megismerkedhettem Péccsel, Pécsszabolccsal, a város történetével, az itt élő emberekkel. Beszélgethettem velük az életükről, élményeikről, gondjaikról és betekinthettem a mindennapjaikba.

 

 

 

Keleti Városrészi Óvoda Eszperantó utcai Tagóvodája - 7628 Pécs, Eszperantó utca 8.